Krityával egyszer a városon mentünk keresztül, már nem emlékszem miért. A főtéren nagy FIDESZes standok álltak. Épp választások előtti kampányok voltak. A magam részéről sosem bírtam a politikát, Kritya pedig Jobbik-os volt. De még mindketten 18 alatt voltunk!
Egyikünk se bírta Orbán Viktort. Ki bírja? Elnézést az egyik lány osztálytársam már 15 évesen elmondta, hogy ő mennyire szerelmes Orbán Viktorba. Tudtam az apjáról, hogy nagy fideszes. Családja befolyásolta, gondolom otthon a lány folyton azt hallgatta hogy Orbán Viktor a király. És az is lett. Igaz, én otthon a királyunk nevét sose fényezve hallottam, de jobb is. Mai szemmel meg hányinger, amit művel. Elég csak a császárságunkra rátekinteni, vagy az általa támogatott csapatra a Fideszotonra. Elnézést. Orbán FC (érdekes, amióta “sztárokat” hoztak abba a csapatba, emelik az árakat).
Visszatérve a történethez ott álltak az Orbán-fanok a fideszes standok mellett. Kampányoltak rendesen. Volt ott egy dagadt, szakállas férfi. Valami röplapot osztott, gondolom vezetőjük mélyen ható jövő képeivel.
- Tessék - nyújtotta felénk.
- Kösz, nem - utasítottuk vissza.
- De ez fidesz! - mondta parancsolva.
Én szánakozva néztem rá. Olyan 40 év volt köztünk a különbség
Kritya csak megvetően odavetette, miközben mentünk tovább:
- Bocs, jobbikos vagyok.
A férfi visszahökölt megvetően nézett ránk.
- Na de ember! - mondta, hangja tele volt megvetéssel és csodálkozással.
Mi Krityával tovább mentünk, de visszafordultam felé:
- Baszdmeg, még nem is szavazhatunk!